PixelBay - Készítsünk együtt honlapot! Keress bizalommal

attila.vereczkei@gmail.com

+36 (30) 774-0722

Annyiszor írtam már és mégis nagyon kevesen fogadják meg a tanácsot, pedig sok időt, és talán mégtöbb pénzt lehetne spórolni. De sebaj, azt mondják hogy az ismétlés a tudás anyja. Szóval újra szeretném elmondani, hogy csak akkor és abban az esetben vágjunk bele honlapüzemeltetésbe, (vagy ha tetszik a “tulajdonoságba”) ha tényleg komolyan is gondoljuk.

Minden megálmodott álom az is marad, ha nincs erőd a megvalósításhoz!

A minap rendeztem a portfolióm, – így szabadság után egész jól is esett – és úgy döntöttem, hogy azokat a weboldalakat is fel fogom tüntetni amik már nem élnek. Nem élnek, mert a tulajdonos megszüntette, érdektelenség miatt „elhalt”, de akadt olyan is aki egész egyszerűen eltűnt mint szürke szamár a ködben. Félreértés ne essék, nem akarok senkit sem számonkérni, meg milyen jogon is tenném, de mégis miért ölsz bele olyan dologba pénzt, energiát, időt amivel azután egy percet sem foglalkozol? Ugye milyen abszurd?

A hideg tény az, hogy jómagam ebből pénzt profitálok (mármint a honlapkészítésből), hiszen elkészítem a weboldalt, ha kell karban is tartom, de a tartalom, és az érdeklődés fenntartása nem feltétlenül az én asztalom. Nah jó rendben. Tartalmat is tudok produkálni, ha éppen kell, legyen cikk, vagy hír, esetleg beszámoló, de valójában az a legjobb ha az oldal ÜZEMBENTARTÓ-ja (tulajdonosa) végzi ezeket a tevékenységeket. Direkt így nagybetűvel, „ÜZEMBENTARTÓ”. Azaz mozgásban, életben tartja az oldalt az aki megálmodta. Lehet szidni a weboldalkészítőt (így akár engem is) de ettől nem változik meg az a tény, hogy a végeredmény a kidobott pénzen és időn kívül a „semmi” lesz.

Ez kicsit olyan mint, amikor elmész egy fogorvoshoz a fájós fogaddal. Ő azt mondja, hogy menthetetlen mert ki kell húzni, de Te nem hallgatsz rá, így inkább a 30000 forintos gyökérkezelést kéred. Majd boldogan térsz haza, hogy „hülye ez a doki, hiszen minden rendben van”. Egészen addig amíg fél év múlva újra vissza nem kell menned, mert vagy újra fáj, vagy eltört. S, a vége az lesz hogy ki kell húzni pl 6000 forintért. Tehát fél év alatt kidobtál 36000 forintot, időt, és energiát, arra ami a végén meg sincs. A weboldal és annak üzembentartása is pontosan ugyanilyen dolog.

A tanács is céltalan szájtépés marad, ha csak süket fülekre talál.

Picit hallgatni kell arra akit megkérsz hogy építse fel az oldalt, és persze akarni is kell. Nem a honlapkészítő fogja naggyá tenni az oldalad! (bár vannak ilyen hirdetések, de azért mindennek ne dőlj be) Azaz nem én fogom megkeresni a pénzt a Te javadra, úgy hogy Te nem akarsz tenni ezért semmit. Ez a tulajdonos mindenkori dolga. Én, vagy akár kollégáim is csak a lehetőséget, az utat adják meg számodra. Annak a lehetőségét, hogy például önálló, és / vagy saját főnököd legyél. Illetve még egy. Ezen van aki meg fog sértődni, vagy esetleg nem egészen így gondolja, de akkor is ez van. Szóval én nem az alkalmazottad vagyok.

A segítőd, a tanácsadód, a támogatód vagyok, de semmi szín alatt nem a beosztottad. Így ez talán az utolsó indok arra, hogy ne teljes egészében tőlem várd a honlapod sikerét. Építs a tanácsaimra, forgasd őket úgy, hogy azok mindenképpen passzoljanak a Te elképzeléseidbe.

Végszóként

Sajnálom azon oldalakat amik megszűntek, sajnálom, hogy ezen emberekhez ez a talán kicsit nyers üzenet nem, vagy csak későn ért el. Sajnálom, hogy a felhasznált idő nem fog megtérülni sosem (nem nekem, hanem neked). S, végül picit sajnálom azt is hogy az a rengeteg kiváló álom, és elképzelés ami egy-egy honlapötlet mögött állt szertefoszlott, a kitartás, és az akarás miatt 🙁

Üdv: Attila

    wpChatIcon
    shares
    %d blogger ezt szereti: